Vendégkönyvünkből / levélben érkezett visszajelzések:

6.
"A 77 éves édesanyám rálépett a lábtörlőn fekvő macskára. Feltehetőleg az állat támadásnak vélte, mert beleharapott édesanyám lábszárába. Miután elállt az erős vérzés, láttuk, hogy a macska fogai mélyen roncsolták a bőrt és a húst is.

Elmentünk a kórházba, a baleseti szakrendelésre irányítottak. A szolgálatban levő orvos kivágta a két tépőfog nyoma közötti roncsolt részt, fertőtlenítette és azt mondta, másnap jöjjünk kötözésre, két nap múlva össze lehet varrni.

Következő nap egy másik orvos volt szolgálatban. Ő először látta a kb 4 cm hosszú és kb 1 cm mély, erősen váladékozó sebet. Fertőtlenítette és közben közölte, hogy a seb sose fog begyógyulni. Kijelentése sokkoló volt, ezt észlelte, arcomba nézve megismételte: – A néni idős, sose fog meggyógyulni. – Doktor úr, mit lehetne tenni? – kérdeztem – Levágni a lábát – válaszolta. Az orvos által vázolt kilátások- arra késztettek, hogy más megoldást keressek.

Pukancsik János doktor urat, egy volt betege ajánlotta, a barátnőm fia. Három nappal a harapás után látta először a sebet. Az előzményeket nem mondtam el, mivel kiváncsi voltam a reakciójára. A doktor úr arca komor volt, amikor meglátta a mély sebet. A seb szélén a bőr fodrosan elállt a hústól és a környéke piros volt.

Antibiotikumot írt fel, fertőtlenítette. Sajnos, édesanyám szervezete nem reagált az első antibiotikumra. A pirosság nőtt és a színe lilában játszott.

A doktor úr lecserélte az antibiotikumot. Az órák napoknak tűntek. Két-három nap eleteltével észleltük, hogy nem terjed tovább a gyulladás. Figyeltük a doktor úr reagálását. Amikor azt mondta: – Megállt a folyamat – megkönnyebbültünk, reménykedtünk. A gyulladás kezdett visszahúzódni. Naponta jártunk kötözésre. A seb alján vérnyomokat láttunk. A doktor úr megnyugtatott, ez jele annak, hogy élet van a szövetekben, előfeltétele a regenerálódásnak.

A gyógyulás lassú volt, de elérkezett egy olyan fázisba amikor naponta szemmel érzékelhető volt a pozitív változás. A seb kerülete és mélysége fokozatosan csökkent. Édesanyám lábszárán két hónap elteltével teljesen ép bőr, egy kis lilás elszíneződés utal arra, hogy ott valami volt.

Két fénykép mindennél beszédesebb lenne, úgynevezett „előtte” és „utána”, mint a mai divatos magazinokban, sajnos nem készítettünk. Így szavakkal próbálom visszaadni a látványt és a történetet, mely számunkra több szempontból is tanulságos volt, leírtam, hogy lehetőség szerint mások számára is az legyen. Örök hálával tartozunk Pukancsik János doktor úrnak!"

5.
"Több hónapon keresztül blogokat bújtam, az orvosok neveire kerestem rá, hogy megtaláljam a számomra megfelelőt. 2 hónapos keresgélés, gondolkodás és konzultációk sora után is azt éreztem kevés az információ a neten, és nem is elég részletes. Már ekkor tudtam, ha nekem sikerül megtalálom a legjobb orvost, leírom, hogy segítség legyen másoknak. Egy blogon találkoztam Pukancsik János nevével, ezt követően minden lehetséges forrásból rákerestem. Elmentem konzultációra. 10 perc után tudtam ő lesz az orvosom. Ha utánanéztetek tudjátok minden doki  maximum 2 litert tud leszívni, gondoltam azzal nem leszek megmentve. A Lipomatic készüléknek is utánanéztem. Az első orvos volt, aki nem bizonytalanul beszélt a zsírleszívásról "visszajönnek a kg-ok"," ismételni kell ", "hullámos lesz a bőr", stb. Eldöntöttem bevállalom. A műtét után mozdulni sem tudtam a fájdalomtól, viszont a hasamtól a térdemig minden zsír eltűnt. Több, mint 5 liter zsírtól szabadultam meg. A kórházi ellátás osztályon felüli volt. A mozgás nehezen ment az elején, igyekeztem sokat pihenni, kímélni magam. Egy hónappal később felpróbáltam minden régi ruhámat, mind rámjött. Ha bárki kérdezné vállalnám e újra, bármelyik pillanatban újra belevágnék! Az öltözködés és vásárlás ma már nem úgy megy, hogy "ezt nem szabad, mert kiadja az előnytelenségem", hanem bármit felvehetek. Nem kell megnéznem előnyös e vagy sem. Tehát, ha keresgéltek hagyjátok abba, mert most a legjobb helyen jártok."

4.
"Anyajegy eltávolításra jöttem. Ha valaki nálam jobban félt, az hazudik. A rendelő minden munkatársa megnyugtatott, és igérték, hogy nem fog fájni (persze nem hittem el maradéktalanul). Azóta túl vagyok rajta, és meg kell, hogy mondjam, tényleg nem fájt, csak a tűszúrást lehetett mindössze érezni, aztán meg szóltak, hogy öltözhetek is...Kedves félős-társaim! NE izguljatok, a legjobb kezekben vagytok! (Bár a varrataim még bent vannak... :))"

3.
"Én nagyon féltem, de utólag mondhatok kár volt. Pukancsik János doktor bácsi a legjobb orvos, úgyhogy félelemre semmi okod. Sok szerencsét!"

2.
"Kedves Sorstársak! A félelem nem korfüggő. Legfeljebb próbálod kordában tartani, legyűrni. Persze mondogatták ismerősök, családtagok, hogy nem egy nagy ügy. Kinek? Nekik persze, hogy nem. De az én bőrömre megy a játék. Mégiscsak lyukas leszek 5 helyen (5 db anyajegyet távolítottak el rólam.) Túl vagyok rajta, és nem értem magam, és nem értem magam, mire volt jó félelmeket építeni.
Kellemes volt, ha lehet ezt mondani a beavatkozásomra. A tűszúrások aztán mintha maszírozták volna a hátam. Soha rosszabbat! Köszönet Pukancsik János doktor úrnak és asszisztensének a bátorításáért, és mert elviselték, hogy "kínomban", amíg meg nem nyugodtam, csak beszéltem és beszéltem. Szóval fel a fejjel! Ha én végigcsináltam, bárki képes rá. (Egyébként meg elgondolkodtam, hogy nem ártana korrigálni az állam alatti részt. Szóval felbátorodtam.)"

1.
"Az első mondatom, mikor kijöttem, az volt: írtó jó hangulatú műtét volt. Közvetlen és kedves volt velem mindenki, és tényleg nagyon gyorsan végeztünk. Ja, és a fájdalom, amitől féltem, hát, be kell, hogy valljam, szinte semmi nem volt, ahhoz képest, amit előtte képzeltem. Úgyhogy mindenki számára csak ajánlani tudom, hogy minél előbb vágjon bele! Köszönettel tartozom a jó hangulatért, és a fájdalommentes műtétért, Pukancsik János doktor úrnak, Ágotának, és a kedves asszisztensnek."